A világ legszittyósabb megyéje

Matt Bondurant : Fékezhetetlen

A világ legszittyósabb megyéje - regény igaz történet alapján

Athenaeum Kiadó

2012

392 oldal

fordító: Berta Ádám

gengszter-dráma

"Mondok én neked valamit, csak egyvalamivel kell tisztában lenned. A jó öreg Forrest tudja ezt. Hogy neked kell elsőnek ütni, mindent bele kell adni, aztán ütni kell tovább, amíg a földre nem kerül, és aztán adni kell neki még."

Részlet a fülszövegből:

"Ez a töredékes családregény három mozgalmas évtizedet fog át, középpontjában a szesztilalom idejének zavaros és keserves világával, a csempészek és szeszfőzők életével; de a könyv egyben tisztelgés is Sherwood Anderson író emléke előtt.

A szerző nagyapja és testvérei, a miazmás levegőjű virginiai megyében egyaránt rettegett és tisztelt Bondurant fiúk kalandos és veszélyes életet éltek, bár csak a családi szájhagyomány őrizte meg hős- és rémtetteiket. A létfenntartás kényszeréből fakadó bűnözés és a kemény, de igazságos fenegyerek-lét peremén egyensúlyoztak, akárcsak a vadnyugati történetek mitikussá vált hősei."

Alapvetően nem vonzódom a tipikusan férfias témájú könyvekhez, filmekhez (western, lövöldözős unalmas akció), mégis eltöltöttem fél évet egy Gengszterfilmek (a kezdetektől az 50-es évekig) kurzuson, megnéztem közel harminc művet hozzá, és most a Fékezhetetlen elolvasása után azt kell, hogy mondjam, butaság az általánosítás, és az előítélet. A '20-as, '30-as évek Amerikája rettentően izgalmas, és számomra nem azért, mert gyilkolták egymást az emberek a szeszfőzdék tulajdonjoga, és a hatalomvágy miatt, engem a személyes sorsok, a lelki folyamatok, és a korrupció kialakulása érdekel. Pont az, amiről ez a regény szól. Ráadásul olyan stílusban (amiért meg kell dicsérni a fordítót, Berta Ádámot is), ami minden helyzetet érzékletesen, hiteles aprólékossággal mutat be. Magam elé tudtam képzelni a Férges patakot és a körülötte álló fákat, de láttam magam előtt sajnos azt is, ahogy bronzboxerrel üti Forrest a kisstílű bűnözőket. 

Azok a fejezetek, amiknek Sherwood Anderson volt a főszereplője, unalmasak voltak nekem, és kicsit lelassították az olvasást (ezért a mínusz egy szmájli). Számomra csakis narráció szempontjából voltak jelentősek, ugyanis így ide-oda ugráltunk a történések idejében, és kellemesen össze tudott zavarni egy-két félinformációval az időben később játszódó jelenetekben. Az epilógus úgy foglalja össze a történteket, mint a filmek végén, de igazán A szerző jegyzete teszi fel a pontot az i-re. Azokról a Bondurant fiúkról osztja meg saját gyerekkori emlékeit, akiket addigra már a szívünkbe zártunk, és éppen azon sajnálkozunk, hogy el kell engednünk őket. Ekkor már csak egy vigasz maradhat (amitől félünk is azért rendesen): a filmváltozat.

"Ott állt a három testvér, várt a hegy finom leheletére, amely megindítja a szelet lefelé a völgybe, bele az éjszakába. Jack felemelte a bögrét, és szóra nyitotta száját, de nem jött ki hang a torkán." 

Én meg is néztem a filmet, és röviden összefoglalva: nagyon-nagyon tetszett! A forgatókönyv szuper, a helyszínek, a kosztümök, és maguk a színészek csillagos ötöst érdemelnek. Mint adaptáció azonban, - és innentől előfordulhat SPOILER! -  már nem olyan kitűnő. Időrendileg teljesen kusza, így pár logikai hiba is van benne a könyvhöz képest (ok-okozati viszonyok felbomlása), sokszor nem hű a szöveghez, néhol csak apróságokban (Jack itt nem ajándékozza Berthának a fényképezőgépet), de néha nagyon fontos dolgokban (maga a fő összecsapás körülményei - Rakes halála). 

Sokat kellett húzniuk is a könyvből, ami érthető, viszont ennek az köszönhető, hogy a könyvből sokkal jobban megismerhetjük a karaktereket, sokkal közelebb kerülhetünk hozzájuk. Howard iszákossága, gyerekeinek betegeskedése, aggódó felesége, a pénzhiányuk nem jelenik meg, Sherwood Anderson meg sem említődik (ez jó pont volt nálam), és Forrest is eggyel kevesebbszer kerül a halál közelébe. A film viszont kimond minden olyat, amit a könyvben jótékony homály fedett (mi történt Maggievel, amikor elvágták Forrest nyakát, hogyan halt meg Cricket), és végül a történet megváltoztatásával hőst csinál Jack-ből, a mesebeli legkisebb királyfiból, pedig Matt Bondurant nagyon egyértelműen kerülte az ilyesmit: "Nem állt szándékomban, hogy bármelyik érintettet is előnyös színben tűntessem fel, vagy megrágalmazzam - főképp nem saját családtagjaimat." Nos, a film viszont nem maradt pártatlan, így azt mondom, 1-0 a könyv javára, de mint említettem, a könyvtől eltekintve szuper volt a film is.