Hírek Európából

Mostanában már nem szerzőkre szoktam rákeresni, ha kíváncsi vagyok, milyen könyvek jelennek meg hamarosan, hanem kiadókra, mert egyre inkább úgy látom, hogy megbízhatok egy-kettőben. Ilyen a Magvető, az Athenaeum és az Európa kiadók. Most utóbbitól hozok híreket.

Gabriela Adameşteanu Futó viszony című regénye a kortárs román irodalom újabb kiemelkedő alkotása. A regény a kommunista Romániában játszódik, egy szerelmi történetet mesél el, amelyben a lehallgatással, besúgással teli kornak köszönhetően minél közelebb kerülnek egymáshoz a szereplők, annál jobban elbizonytalanodnak nemcsak saját személyüket illetően, hanem a másik kitárulkozásával kapcsolatban is.



Háy János Mélygarázs című könyve a tervek szerint 2013 áprilisában, a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelenik meg. A regény három ember – egy férfi és két nő – különálló és közös sorsa. „A Mélygarázs egyben korkritika: számvetés azzal, ahogy élünk, szembesítés képzeteinkkel és tévképzeteinkkel” – fogalmazott készülő könyvéről a szerző.

Viktor Pelevin S. N. U. F. F. című sci-fije egy posztapokaliptikus világba kalauzolja el az olvasót. A történet középpontjában egy ember, egy guminő és egy ork között szövődő szerelmi háromszög áll. Pelevin ezúttal is egészen áradó fantáziával teremt meg egy világot, amely lehetővé teszi, hogy abszurd filozófiai gondolatait újabb megvilágításban tárja elénk, s azt is, hogy egy nagyszerű sztorin keresztül tűnődjön el azon: Mi a szerelem? Mi az élet? Mi az ember?



Az eddigieken kívül folytatódik még David Baldacci sorozata, így az Órajáték, a Tizedmásodperc, az Agytröszt és Az elnök családja után idén olvashatják a rajongók A hatodik című könyvét is. Jože Hradil családregénye, a Képek arcok nélkül és Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regénykolosszusa is ebben a félévben kerül majd a boltokba. Konrád György idén ünnepli 80. születésnapját, ennek alkalmából jelenik meg a Vendégkönyv. Tűnődések a szabadságról című kötet, amely új és régi, átszerkesztett, újragondolt esszéket tartalmaz. Az Európa Könyvkiadó folytatja Vámos Miklós életműsorozatát is. Ezúttal két korábbi regény, a Ha én Bródy volnék és a Teniszezz velem! jelenik meg egy közös kötetben, Húrok címen, új, a sorozatba illeszkedő borítóval. A könyvet a kiadó a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tervezi bemutatni.

Limonádé és faodúbarna

Máté Angi : Az emlékfoltozók
Magvető Kiadó
2012
72 oldal
rajzok: Rófusz Kinga
mesekönyv

Amikor kezembe fogtam Az emlékfoltozókat, nagyon meglepődtem: "Dehát ez óriási! És milyen gyönyörű!" Rögtön bele is kezdtem, és az első mese hangulata magával is ragadott. Direkt nem lapozgattam végig a rajzok kedvéért előre, bár azonnal beleszerettem Rófusz Kinga stílusába. Aztán jött a második és a harmadik mese, és elszomorodtam: nem tetszettek. Nem kötöttek le, nem mosolyogtam rajtuk, és még csak meg se hatódtam. Így jutottam el a könyv feléig, és bár a képeket imádtam nézni, a mesék miatt félreraktam a könyvet egy időre. 

Olvastam kritikákat, véleményeket, és mindenki csak szépeket mondott a könyvről. Arra gondoltam, hogy ez biztosan elfogultság kérdése, mert ismerik Angit, akiről mindig is azt hallottam, hogy elbűvölő személyiség, és ezt el is hittem, bár én még nem beszélgettem vele. Ami ennél is fontosabb azonban, hogy még semmit nem olvastam tőle, így nekem aztán tényleg nem voltak előítéleteim. Végül arra jutottam, hogy egyszer élünk, folytassuk a meséket! És milyen jól döntöttem; sorban jöttek a kedvesebbnél kedvesebb történetek, és a vékonyka (de nehéz) könyvecske második fele nagyon megszerettette magát velem. Most már nem ijesztőnek (creepy-nek, ahol egy ismerősöm mondta rájuk rögtön) láttam faodúbarnát és limonádéhajút, hanem ártatlan, kedves lényeknek, akik nem mondhatók kislányoknak, mert leginkább nem e világiak, és éppen ez teszi őket érdekessé. A tündérrigólányok ugyanis mások elveszett emlékei után kutatnak, és azokat foltozzák meg, szabad idejükben pedig furcsaságokat művelnek (Holdat csiklandoznak, patakot "mentenek") vagy éppen ugyanúgy viselkednek, mint két lánytestvér (kutyával barátoznak, összevesznek a kiscicán, egymáshoz bújnak a hidegben).

Bár sokadszorra említem, mennyire tetszenek a rajzok, és a mesék nagy részét is sikerült megszeretnem, nem vagyok benne biztos, hogy egytől egyig felolvasnám ezeket a meséket a leendő gyerekeimnek. Van köztük pár, amit értene, és biztos kedvet kapna ő is ahhoz, hogy madárfészket tartson a hajában vagy pillangókkal rajzoltassa meg a szoknyája mintáit, de a mélyebb mesék - félek, csak elszomorítanák. Azok megmaradnak nekünk, felnőtteknek, amivel nem is lenne gond, ha ez nem egy mesekönyv lenne.

Amik annyira nem tetszettek: az "Amikor bámulták a vágtázó csodákat" (bár a címe rettentő aranyos, és mégse volt benne nekem semmi pláne), az "Amikor a szekrényben szájharmonikáztak" és az "Amikor angyallá váltan".

Kedvenceim az "Amikor a faodúbarna titkot őrzött", az "Amikor énekeltek a mályvák" (ez a legjobb példa arra, hogy a kis gyerekek még nem tudják levonni a tanulságot, csak a felnőttek), és a következő mese:

"Amikor a diók újra ugrottak

(részlet)

       Olyan ősz lett, hogy már a fürdőszoba ablakából is látni lehetett a megnőtt diókat, amint zölddé dagadtan ott töfögnek sokan a fa ágán, akár megszámlálhatatlan zöld fagyigombócok. 
       A faodúbarna tündérrigólány felmászott a levéllel, zöld héjú dióval telt ágakra: egyik ágon ült, másikon horkolt, harmadikon seregélyekkel bujkált. 
       Aztán olyat is játszott, a legalacsonyabb ágon guggolva, hogy:
     - Dió vagyok - és ugrott, labdarózsán bodorított haja szállt, repült, mint a seregélyek."