2014. október 16., csütörtök

Az év pszichothrillere : Mióta meghaltál


 Sophie Mckenzie : Mióta meghaltál


2014
Fordította:
Záhonyi Barbara
416 oldal
pszichológiai krimi-thriller



Wow!
Ez a könyv aztán elérte nálam, amit akart. Egy ideje már úgy olvasok könyveket, és úgy nézek filmeket, hogy nem olvasom el a fülszövegüket, így nem csak a spoiler-veszélytől mentem meg magam, de valójában semmit nem tudok a sztoriról. Így voltam ezzel a könyvvel is. 
Tetszett a címe, a borítója nem, hát lássunk neki. Kicsit lassan indult be, de nekem elejétől kezdve tetszett a stílusa. Bár utólag elolvasva úgy gondolom, most nagyon jó fülszöveget írtak a könyvhöz, ami nem spoilerez annyira, kissé megnyirbálva közlöm.

"Amikor Geniver Loxley nyolc évvel korábban elveszítette újszülött kislányát, megállt számára a világ, és azóta sem sokat haladt előre. Gent még mindig megviseli, ha babakocsit toló nőt lát; Beth halála előtt három könyve jelent meg, azóta viszont egy sort sem írt. 
Egy délelőtt becsenget hozzá egy ismeretlen, és pontosan azt mondja neki, amit mindig is hallani szeretett volna: a kislánya egészségesen született – de azonnal kivitték a műtőből, és bizonyára odaadták egy másik nőnek. Hihetetlen történet, de miért találna ki bárki ilyesmit? 
Gen nyomozni kezd, hogy megtalálja kislányát. Reménye azonban csakhamar félelembe és paranoiába csap át, mert olyan sötét üzelmek sejlenek föl előtte, amelyek titokban tartásáért valakinek a gyilkosság sem túl nagy ár…"

Én alapvetően nem szeretem se filmben, se könyvben  a tisztán műfaji darabokat. A Mióta meghaltál viszont egy olyan regény, amiben nagy odafigyeléssel és profizmussal lettek felépítve a karakterek, precízen és agyafúrtan vannak elrejtve a jelek, beépítve apróságok, amik később életmentő fontosságúak lehetnek. Ezen kívül nem csak krimi elemekből építkezik, hanem van benne egy kis romantika, egy nagyon pici politika, rengeteg dráma, és már-már hátborzongató thriller is. És én az ilyen összetettségért odáig tudok lenni. Ráadásul a könyv háromnegyedénél azt hinné az olvasó, hogy oké, most már sejtem mi lesz a vége, és akkor jön egy hatalmas csattanó, majd az utolsó oldalon még egy. A könyv végétől konkrétan tátva maradt a szám. Szóval a legfontosabb: ennél a könyvnél annak sem szabad az utolsó oldallal kezdenie, akinek ez mániája! Tessék kibírni azt a négyszáz oldalt, úgyis elröpül seperc alatt.

Ebből a könyvből filmet kéne csinálni. Ha tíz év múlva még nem lesz belőle, én vállalom. :)
Eddig nem ismertem Sophie McKenzie-t, de nagyon tetszik, ahogy ír, szóval biztosan fogok még olvasni tőle, és legközelebb talán megpróbálom angolul is.

Kiknek ajánlom?
  • A krimi és a thriller szerelmeseinek
  • A családpszichológia iránt érdeklődőknek
  • Azoknak, akik épp megcsömörlöttek, nem tudják, mit olvassanak, nem találnak semmi olyat, ami lekötné őket. Pont nekik való ez a könyv
  • Azoknak, akik szeretik találgatni, mi lesz egy csavaros történet vége
!SPOILER!
Nem lehet úgy véleményt írni erről a könyvről, hogy ne spoilereznék egy kicsit. Azt az elejétől sejtettem, hogy Art sáros. Direkt úgy volt bemutatva a házasságuk, mintha minden rendben lenne, anyagi jólét, baráti kör... De azért nem irigyeltük a nőt: a férfi nem elég figyelmes, az ágyban elég unalmas, túl sokat túlórázik. Még sok ilyen részlete volt a könyvnek, amit ki lehetett előre találni, de azért se a babás dolgot nem sejtettem, se a befejezést. Amikor Geniver felsorolta az összes lehetőséget, hogy milyen nők lehetnek, és ezt elismételte másodszor is, akkor viszont valahogy rájöttem, hogy a drágalátos sógornő lesz az, és száz százalékig biztos is voltam benne. Mégis fantasztikus fordulatnak tartom, és nagyon jó volt így találgatni. Utoljára a Tíz kicsi néger olvasása közben éreztem magam ilyen jól, amikor a gyilkost próbáltam felfedni. 
A könyv borítója meg... elsőre nagyon nem tetszett, aztán azt gondoltam, biztos az eltűnt kislányt ábrázolja. Most, hogy vége a könyvnek, arra tudok tippelni, hogy egy jó nagy átverés, és annak végül is nem rossz.
!SPOILER VÉGE!


2014. október 3., péntek

9 csillagos szeptemberi olvasmányaim


Véget ért a nyár, így minden ismerősöm visszament a suliba vagy a munkahelyére, és csak én maradtam egyedül a sok szabadidőmmel mint friss diplomás munkakereső. Így végre jutott időm a könyvekre is, viszont hosszú posztok helyett most rövid véleményeket írok csak mindegyikről.


Bret Easton Ellis : Holdpark

2008
Európa Könyvkiadó
fordította: M. Nagy Miklós
504 oldal
kortárs posztmodern thriller


Bret Easton Ellis mindig is a kedvenc íróim közé tartozott, úgyhogy ideje behoznom a lemaradásom, mert még három regényét nem olvastam. A Holdpark egy baromi érdekes regény. Aki már ismeri az író stílusát, érdeklődési körét, mint én, annak lehet egy sejtése, nagyjából mit fog olvasni. Teljesen téved.
Ami megmarad belőle: a pia, a drog, a felelőtlenség és a bulik meg a csajozás. De amit eddig nem ismerhettünk: úgy kezdi a regényt, mintha önéletrajzi ihletésű lenne. Mintha róla szólna, ez történt volna vele az elmúlt években. És aztán csupa szörnyű dolgot tesz. Az olvasó pedig egy pillanatra még be is dőlhet. Aztán nagyon lassan összeáll a kép, hogy ez egy nagyon furcsa fikció, amivel valójában a kortársai krimi, thriller és horror műveiről állít paródiát. Nem olyan ez, mint Bret Easton Ellis eddigi művei, de lebilincselően izgalmas és posztmodern, az elbeszélő "Bret" pedig egyszerre imádni való és egy hatalmas rohadék.



Gayle Forman : Ha maradnék

2011
Ciceró Kiadó
fordította: Rudolf Anna
258 oldal
ifjúsági regény


Ezt a könyvet azért vettem a kezembe, mert a moly.hu-n nagyon dicsérték, és ráadásul film is készül belőle. Mindig szeretem összehasonlítani a regényt a filmmel, de sajnos még nem sikerült ezt megnéznem moziban (és félek, hogy rosszul sikerül az adaptáció). Én szerencsésnek mondhatom magam, teljes a családom, nem veszítettem el még senkit a legközelebbiek közül, és a közeljövőben remélhetően (biztos!) nem is fogok. Éppen ezért nem szakít fel sebeket bennem, ha egy ilyen témájú könyvet olvasok, mégis teljesen kiakaszt. A Ha maradnék közben nagyon sokat könnyeztem. Mia, a tehetséges csellós lány elveszíti az egész családját egy szerencsétlen autóbalesetben. Csak ő marad, ő is kómában. Van egy legjobb barátnője, egy jóképű, menő zenész barátja, aki imádja őt, és a családja is hatalmas, számos rokon várja, hogy felébredjen, mégis neki kell döntenie egyedül: akarja-e folytatni. Első gondolatom persze az volt, hogy persze, hogy folytatni kell, az élet ajándék, ki kell használni, amíg lehet, és biztos a szülei is örülnének, ha legalább ő túlélné. De ha belegondolok, hogy ez a lány még kiskorú, és egyik napról a másikra egy üres házba kell hazamennie, ahol már anyukája, apukája nem fogja várni, és még a kisöccsét sem láthatja soha többé... hát valóban nehéz döntés. A Ha maradnék egy izgalmas szerkezetű könyv, ami egy nagyon szomorú témát taglal, és bárkihez szól: tinihez, felnőtthöz egyaránt. Talán nem lépi át a giccs határát, de az biztos, hogy nagyon megható és szomorú, úgyhogy aki érzékeny a témára, annak csak óvatosan!




Veronica Roth : A beavatott; A lázadó

2012; 2013
Ciceró
Fordította: Logos
432 oldal
ifjúsági utópia

A szeptemberbe még Veronica Roth tini utópia trilógiájának első két része fért bele, amik  - bár ugyanarra a sémára épülnek, mint az Éhezők Viadala, - nagyon tetszettek. A második résznél jöttem rá, hogy itt nem csak Hunger Games van, de van ebben egy jókora adag Burok és Az emlékek őre is. Arról nem beszélve, hogy természetesen a klasszikusoktól vették az alapokat, mint 1984, Legyek ura, és a többi. Izgalmas a két könyv, tartogat újat az olvasó számára, de főleg tiniknek ajánlom nagyon.
Ha elolvastam a harmadik kötetet is, akkor írok egy összefoglaló posztot róluk. Nagyon remélem, hogy ez minél hamarabb meg fog történni, mert már kezdek függővé válni.