Egy izgalmas akció-utópia : Briliánsok

Marcus Sakey : Briliánsok

2014

Európa Kiadó
Fordította: Pap Vera-Ágnes

504 oldal

utópisztikus krimi

"AZ ÉLET NEM IGAZSÁGOS.

Adjon a gyermekének különleges induló tőkét!

Mindannyian a legjobbat akarjuk a családunknak. De a legodaadóbb, legjobb szülő is csak annyira sikeres, amennyire a genetika engedi.

Ezért a Ragyogó Fények Termékenységi Központ kizárólag olyan donorokat fogad, akik megfelelnek a következő követelményeknek:

– Minimum 120-as IQ-ra tesztelték őket.

– Nincs örökletes hajlamuk betegségekre.

Korábban a mesterséges megtermékenyítést azoknál alkalmazták, akik nem tudtak más módon teherbe esni. De ez megváltozott. És miért is ne?

Végül is, mi fontosabb – hogy a gyereke megkapja a lehető legjobb genetikai hátteret, vagy hogy rokonságban álljon önnel?"

Érdekes döntés volt a kiadó részéről, hogy fülszöveg helyett kiragadott egy nagyon figyelemfelkeltő részletet a könyvből. De akkor kicsit a történetről is. A könyv szerinti 2013-ban már nagyon előrehaladott a technológia, annak köszönhetően, hogy a nyolcvanas évek végén pár gyerek különleges képességekkel született. Számuk azóta is növekszik, és ők találtak fel orvosi gyógymódokat, tökéletesítettek biztonsági rendszereket, a tudomány minden ágában jeleskedtek, és egyértelműen jobban teljesítettek, mint az átlagemberek. Nem meglepő tehát, ha bizalmatlanság alakult ki az emberekben, főleg miután az egyik "elfajzott" meggyilkolt egy szenátort és vele együtt majdnem száz embert. Még szerencse, hogy ott a VEK (Veszélyelemző és Elhárító Központ), és megvédi a gonosz briliánsoktól az ártatlan embereket. Vagy a helyzet mégsem ennyire fekete-fehér?

A Briliánsok egy szórakosztató regény, a ponyva és a szépirodalom határáról származik. Éppen ezért gyorsan olvasható, izgalmas, de tele mondanivalóval, mély társadalomkritikával és élő karakterekkel. Arra kellett, hogy rájöjjek olvasás közben, hogy a tisztán szépirodalmi műveknél szeretem a hosszú leírásokat, vagy azt, hogy oldalakon keresztül nincs párbeszéd, de ha egy izgalmas kalandregény, ami ráadásul egy utópia és még akció is, szóval ha egy ilyen kerül a kezembe, akkor bizony nem bírok várni. Ilyenkor legszívesebben átugranám azokat a részeket, amik egy épület felépítését írják le, vagy az útvonalat egyik városból másikba, de végül mégsem teszem. És milyen jól teszem: nagyon sokszor, trükkösen ezekben a leírásokban olyan információk bújnak meg, amik később fontosak lehetnek.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, és rendkívül megörültem, amikor kiderült, hogy lesz folytatása, ettől még persze nem tökéletes a könyv. Főszereplőnk, Cooper, tényleg emberi, okos és bátor, de nagyon kiszámítható a jellemfejlődése. Az olvasó a tizedik oldalon tudja, mit gondol akkor Cooper, és mit fog a 300. oldalon. Ez több szereplőről, eseményről is elmondható, de szerencsére vannak csavarok a könyvben, és nem mindenre lehet előre számítani.

Marcus Sakey

A borító, Tabák Miklós műve szuper lett. Szépek a színei, figyelemfelkeltő és mégse túlzó. Bár én a borítóból ítélve ifjúsági irodalomra számítottam; nincs ezzel semmi baj: hátha a tinédzserek is bedőlnek, és leveszik a polcról. Megbánni nem fogják, annyira meg nem véres, hogy árthatna nekik. 

Aki szeretne egy izgalmas regényt olvasni, amiben van politika, szerelem, család, tudomány, kaland és közelharc, mindez egy utópiába csomagolva, annak melegen ajánlom Marcus Sakey könyvét. Ráadásul a könyvből film is készül a svéd tetovál lány, Noomi Rapace főszereplésével.

"- Van egy tucat jogsim. Zane-nek én T.S. Eliot voltam, itt a recepción Allen Ginsberg, és kisétálhattam volna Chuck Bukowskiként. De a VEK-ről van szó. Ha új életet akarok, új személlyé kell válnom. Új papírokkal, száz meg száz rendszerbe behackelt új háttértörténettel, új arccal, szóval az egész mindenség egyben."

Anna Gavalda : Édes életünk

Anna Gavalda : Édes életünk

2014
Magvető Kiadó
Fordító: Tótfalusi Ágnes
280 oldal
kortárs francia szépirodalom

Anna Gavalda is azon írók közé tartozik (azért nincsenek olyan sokan), akiknek ha megjelenik egy új könyve, rögtön meg akarom szerezni. Pedig olvastam már tőle kevésbé jót is, mégis: az Együtt lehetnénk akkora hatással volt rám anno, hogy azt nem tudom elfelejteni. Hátha valaki megunná a felénél kritikámat, még gyorsan idebiggyesztem: imádtam a könyvet, és mindenkinek ajánlom, de legfőképp az én generációmnak, a huszonéveseknek, és a harminc körülieknek.

A könyv két kisregényből áll. Az elsőben a 24 éves Mathilde egy nap elhagyja a táskáját, amiben a számára fontos kacatokon kívül éppen rengeteg pénz is lapult. Ez a borzasztó eset egy nagyon furcsa találkozáshoz vezet, ez pedig ahhoz, hogy a lány végre rájöjjön: olyat dolgozik, amihez semmi kedve nincs, azzal tölti az idejét nap mint nap, ami nem teszi boldoggá. Hiába bulizik, iszik és pasizik, a gondok nem tűnnek el, a szerelem nem találja meg. De talán még ebben a kilátástalan életben is van olyan, aki emberségével meglepetést tud okozni. 

A második kisregény Yannról szól, egy 26 éves fiatalemberről, aki nem érzi magát elég tehetségesnek ahhoz, hogy dizájner legyen, ezért tucatmunkát végez, barátnőjével évek óta együtt él, de kapcsolatuk nem lépett előrébb. A túl kedves és cseppet sem önző Yann életében elég egy borozgatás közben átbeszélgetett éjszaka az addig ismeretlen szomszéddal ahhoz, hogy végre magával is foglalkozni kezdjen, és meghozzon pár döntést, amit már rég meg kellett volna.

"Anna Gavalda két – egymáshoz lazán kapcsolódó – kisregénye szórakoztatóan és elgondolkodtatóan szól a 21. századi fiatalok égető problémáiról, két kor- és kórtörténetet nyújtva az olvasónak. Hősei kiútkeresők, vagy nagyobb szavakkal: az élet értelmét kutatják."

Pont azon a napon láttam egy új magyar filmet a moziban, amikor ezt a könyvet először kezembe vettem, és jót mosolyogtam, és közben nagyon értetlenkedtem. A könyv borítóján ugyanis a Senki szigetének egy jelenetfotója vagy werkfotója látható, amit Szilágyi Lenke fotózott, és ilyenre még nem láttam korábban példát. 

Aztán a könyv elolvasása után már számos okot találtam rá, és nagyon tetszik is a borító: egyrészt a Senki szigete is fiatalokról szól, akik önmagukat keresik, a helyüket a világban, és megváltoztatják egymás életét, amikor hármójuk útja keresztezi egymást. Másrészt Mathilde is folyamatosan biciklivel jár, ahogy Juli is a filmben. Azért bevallom: ez a könyv nekem sokkal inkább közvetítette a kétségbeesett fiatalok üzenetét, mint Török Feri filmje.

Szó ami szó: Az Édes életünk nálam telibe talált. A szerencsétlen Mathilde-ot eleinte nem kedveltem, de miután bejött a történetbe a rejtélyes pali a hiányzó ujjperccel, minden karaktere szerethetővé vált, és Mathilde is élni kezdett. Vele is tudtam azonosulni, voltak hasonló korszakaim nekem is. 

Yann történeténél viszont nem kellett gondolkodnom, az első pillanatban megkedveltem a fiút, a végére pedig jól bele is szerettem. A szomszéd család pedig engem is meghatott: igen, én is szeretnék egy férjet, aki tíz év házasság után is úgy néz rám, mintha az első csók után lennénk, és aki egyetért abban, hogy a gyereknevelés két szülő dolga, a nő helye pedig lehet, hogy a konyhában van, de akkor vele egy időben a férjnek is. 

A legjobb pedig a könyv vége volt. Yann hangfelvételének minden pontján nevettem, a lezáráson pedig örömömben el is homályosodott a szemem. Ez a kisregény egyszerűen csak szép.

Az emberi gyarlósággal és az emberek elhamarkodott megítélésével kapcsolatban pedig sokunknak lenne mit tanulni ebből a történetből, én néhol szőttem is az elhatározásaimat.

Ez is egy olyan mű, amiben nagyon könnyű idézhető részt találni, mert nagyon frappáns gondolatok, és örök érvényű kijelentések vannak benne. Íme egy azok közül, amiket azért jelöltem meg, mert ráismertem benne a saját problémáimra, a saját kis nyomorú életemre. :)

"És te, marha, teszed, amit tenned kell: felvételik, vizsgák, diplomák, gyakorlatok.
Az önkéntes gyakornoki állások, a nem díjazott gyakornoki állások, az anyagi ellentétezés nélküli gyakornoki állások, a dicsőséget nem hozó nem fizetett gyakornoki állások, meg a dicsőségért végzett gyakornoki munkák. Aztán a CV-k. Olyan fényképpel, ami tetszeni fog. CV papíron, CV online, CV dombornyomásban, videón, ahogy óhajtják, akárhogyan. A motivációs levelek. A motivációs videók. Az... az összes értéktelen, hülye hadova, nem is tudsz már mit kitalálni, annyira nem hiszel bennük, annyira elkeserít, lelomboz, hogy ilyen fiatalon azért harcolsz körmöd szakadtáig, hogy te is adót fizethess, mint a többiek."

Cerna-Szabó András : Veszett paradicsom

Cserna-Szabó András:

Veszett paradicsom

Kibillent az elviselhetetlen normalitásból

2014

Magvető Kiadó

316 oldal

kortárs magyar novellás kötet

Én minden Cserna-Szabó András könyvre ráhajtok, amint megjelenik, na de azért ennél megjegyezném, hogy annyira szuperre sikerült a borító, hogy akkor is kellett volna, ha nem ismerném a szerzőt. Egy hatalmas csillagos ötös Baranyai Andrásnak a borítótervért. Örültem, hogy a kötetből már két novellát ismertem korábbról (Körképekből), az egyik (a Gerda című) nagy kedvencem is lett .

Úgy emlékszem, már korábban is kijelentettem: márpedig szerintem Cserna-Szabó sokkal inkább novellista, mint regényíró. Ez a rövid műfaj jól áll neki, itt kieresztheti a humorát, gyakran gyárt ütős csattanókat, a saját szereplőinek szívatásában pedig ő a legjobb. 

Fülszöveg:
Réges-rég történt már, hogy kiűzettünk a Paradicsomból. Hisszük is, meg nem is, hogy az Éden létezett egyáltalán. Talán elveszett, talán megveszett, talán még mindig ott vagyunk, s újra és újra bűnbe esünk. Ebben a könyvben a férfiak kallódó ádámok, akik hol léhán, hol elképesztő elszántsággal vetik bele magukat az önpusztításba, az apokalipszisbe, a nők pedig csábító, rafinált évák, akik hol ifjú perditák, hol érett szépasszonyok bőrébe bújnak, de mindig taszítanak egyet a lejtőn lefelé csúszó (elvileg) erősebbik nemen. Persze ez a pusztulás egyáltalán nem lehangoló, inkább groteszk, abszurd és vicces. Nemcsak szánjuk hőseit, hanem bizony velük (sokszor rajtuk) nevetünk, s közben nem feledkezünk meg a kulináris és az altesti élvezetekről sem. Cserna-Szabó András ezúttal a végzetes szenvedélyek női nevek mögé bújtatott katalógusát írta meg.

A fülszöveg érzékletesre és találóra sikerült, pedig novellás kötethez általában elég nehéz ilyet írni.

Persze minél egységesebb egy ilyen könyv, minél több kapcsolat van a különböző novellák között, annyival könnyebb dolga van a kritikusnak is. Itt a női nevek, és a szomorú férfi sorsok tartották össze őket, de ezen kívül valójában nem sok minden. De ami úgy általában az íróra jellemző, itt sem hiányozhatott: majdnem mindegyik novellában ittak, és zsírosabbnál zsírosabb ételeket ettek szereplőink, amit gyakran bögyös nők főztek.

Bár Cserna-Szabó Andrást nagyon jó novellistának tartom, azért ebben a kötetben is nagyon ingadozó a különböző történetek minősége. Sokszor azt éreztem, hogy volt egy szuper ötlet, amiből kiindulhatott, de mire a végére ért, teljesen elfogyott az ereje, és semmilyen lett. Volt azonban pár novella, amit megint szívembe tudtam zárni, mert különleges volt, több szinten értelmezhető vagy egyszerűen ötletes és vicces. Szeretem az intertextualitásokat, és ha nem is direkt játszott rá egyik novellájában (Mia) például Bret Easton Ellis-re, akkor is az ő hatását lehetett érezni benne, és nem ez volt az egyetlen. Egy másikban pedig elhitette velünk, hogy ő nem írja meg azt a bizonyos történetet, amire megkérték, és mire a végére értünk, rá kellett döbbenünk, hogy bizony mégis azt olvastuk, és jól át lettünk verve. 

Gyengébbeknek ezeket tartottam: Regehű, Júlia, Zsuzsa.

Viszont ezeket imádtam: Vénusz, Mia, Arabella, Jolán, Szilvia, Gerda.

Nagyon jó a könyvnek a marketingje is, ezen a linken például végig csinálhatsz egy tesztet, ami végül megmondja, melyik nőszemély vagy a könyvből. Én Delila lettem, és nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel.