Ami kifogott rajtam - Háy János: Xanadu

Háy János : Xanadu

Föld, víz, levegő

2013
Európa Kiadó
356 oldal
kortárs magyar szépirodalom

"Unom már, és unjátok ti is – mondta a tél, s egy éjszaka zsákba hányta a fegyvereit, és úgy elkotródott, mintha sosem járt volna itt."

A Xanadu bizony nehéz falat volt. Vagy két hónapig rágtam magam rajta. Amikor belekezdtem, élveztem a stílust, megnevettettek a szójátékok, és az ironikus beszólások az angyaloktól, és valahogy tíz oldal után el is vesztettem az érdeklődésemet. Onnantól kezdve egy oldal elolvasása fél órámba telt, ugyanis folyton elkalandozott a figyelmem. De lássuk a fülszöveget:

"Nem nagy dolog. Kell pár tucat angyal, egy Teremtő, néhány részeges tengerész, egy velencei kereskedő, egy piránói lány, kell egy nagy tenger, kellenek rá hajók, kell Velence és kell Piránó, kell Marlon a régi kópé, és az elrejtett angyal lány Marion. Összekeverjük, kiöntjük és készen van az első fejezet. Aztán megint kavarunk rajta, kiöntjük és készen a második fejezet. Keverünk harmincnyolcszor és készen van mind a harmincnyolc fejezet. Nem nagy dolog. Bárki megcsinálhatja, ha van neki egy akkora tálja, amibe belefér pár tucat angyal, egy Teremtő, néhány részeges matróz, egy nagy tenger, meg Velence…"

Lehet, hogy nem nagy dolog (dehogynem, természetesen baromi nehéz lehetett megírni ezt a regényt, már csak a sok szereplő, a nyelvezet és a stílus miatt is), így viszont nekem nem is tetszett. Valószínűleg ez a regény nálam okosabbaknak íródott, tele intertextuális utalásokkal, de nekem olvasás közben már nem volt agyam ahhoz, hogy ezeket észrevegyem, és értékeljem.

Pedig Háy János személye különösen szimpatikus. Még amikor gimnazista voltam, ő volt az egyik vendége a suli író-olvasó találkozójának. Emlékszem, hogy érdeklődve hallgattam, nevettem a tinikori szerencsétlen sztorijain, és bámultam a bátorságát, hogy ilyeneket el mer mesélni, ma felolvasta egy novelláját, és rájöttem, hogy nem csak kis társaság előtt mer ilyeneket mesélni, hanem meg is írja őket. Az a novellája nagyon tetszett, és el is határoztam, hogy olvasok majd tőle valamit, de ezzel a mai napig vártam.

Most nem mondom azt, hogy csalódtam, mert lehet, hogy csak rosszul választottam, és más művei megint csak tetszenének. Csak azért, mert a Xanadu szereplői és története nem ragadott magával, még nem adom fel, fogok olvasni a jövőben is Háy Jánost.

"A teremtés előtti este az Úr összehívta kedves szolgáit. Csődültek is színe elé az angyalok, százan meg ezren, nem is tudni, hányan, mert akkor még nem volt számtan se a világon."

Morbid cukiság - Hollókisasszony

Audrey Niffenegger : 

Hollókisasszony

2013

Athenaeum Kiadó

Fordító: Szabó T. Anna

80 oldal

felnőtteknek szóló mese

Fülszöveg:

"Szellemes, fanyar humorú, gótikus stílusú, gyönyörűen illusztrált könyv egy lányról, aki a holló és a postás szerelméből fogant, és akinek idővel szűkös lesz az emberi test, ezért szárnyakat szeretne. Felnőtteknek írt történet a kirekesztettségről, a szabadság utáni örök vágyról, a határtalan szerelemről és a szeretet erejéről, mindez a világszerte népszerű Az időutazó felesége írónőjétől. Igazi irodalmi és képzőművészeti csemege, féltve őrzött, életünket végigkísérő meséink polcán a helye."

Nagyon sajnáltam ezt a könyvet. Vagyis, nem. Saját magamat sajnáltam. Annyira imádtam Niffeneggertől Az időutazó feleségét, és már A Highgate temető ikreinél is csalódnom kellett. Igazán nem volt szép az írónőtől, hogy nem valami zseniális csodaművel állt ki újra, hanem egy egyszerolvasós, felejthető, de morbid mesével. Meg kell mondanom, azért haragszom Niffeneggerre, mert utálni nem tudtam a mesét. Érdekes volt, néhol aranyos, néhol agyament, de rossznak nem lehet mondani. Haragom oka az, hogy szeretni se tudtam igazán. 

Az illusztrációkkal kapcsolatban is felemások az érzéseim. A színvilág és a hangulat fantasztikus, beszippantja az olvasót. De pár konkrét rajz, főleg amin emberek is vannak, egyszerűen kizökkentően rondák voltak nekem. A borítón imádtam a hollót, de utáltam az embert. Mindegy, ez természetesen ízlés kérdése. Nekem az illusztráció részben 10/10-es volt, részben 10/4-es. Ezért kap rá egy 7-est.

Az irodalmi tartalom szintén vegyes (10/5), de összességében ez egy nagyon szép kiadvány, nagyon furcsa tartalommal. 

A hollókisasszony most nálam nem fog jó osztályzatot kapni, de várom a következő művét, remélem, az már a közelébe fog érni időutazóéknak. 

" -Hol a nővéretek? - kérdezték a hollószülők, amikor hazaértek. - Kiesett a fészekből, egy macska megtalálta és elvitte! - válaszolták a testvérei. A szülők megriadtak és elszomorodtak, aztán hosszú ideig kutattak a holló után. Minden macskát megkérdeztek, hogy hol van a lányuk, de a macskák esküdöztek, hogy nem tudják. Ez is azt bizonyítja, hogy mennyire álnok állatok."