2015. június 19., péntek

1. Nyereményjáték eredményhirdetés!


Ééés meg is van az első könyv nyerős játékom szerencsés nyertese (a kép a sorsolásról jobbra látható, kattintással nagyoítható), aki pedig nem más, mint:

Vantana M. Forest


A nyertessel fel is veszem máris a kapcsolatot e-mailben, és pár napon belül érkezik a következő nyereményjáték, figyeljétek!


Addig is megjegyezném, hogy Géczi János Bunkerrajzoló című könyve, ami a Vad Fruttikos Likó Marcellről szól, egyszerűen fantasztikus, a 60. oldalig már kétszer könnyeztem rajta, aki szereti a zenekart, mindenképp olvassa el!

Update:

Mivel az eredeti nyertes nem válaszolt sehol sem, ezért újat sorsoltam, és most Elhaym lett a szerencsés kiválasztott, vele felveszem a kapcsolatot rövid időn belül, és jön a második fele a nyári tervezett olvasmánylistámnak nyereményjátékkal egybekötve!

2015. június 16., kedd

Jodi Picoult : Találj rám

Jodi Picoult : Találj rám

2014
Athenaeum Kiadó
Fordító: Babits Péter
456 oldal
kortárs amerikai szépirodalom



Ezt a könyvet fél éve olvastam, és azóta nem írtam meg róla a kritikát. Először nem tudtam mit írjak, mérges is voltam a könyvre, aztán feledésbe merült. De most szeretném megírni, már csak azért is, mert nálam ez már hagyomány, és szeretnék szép lassan Jodi Picoult összes könyvéről véleményt írni.

A Találj rám fülszövegéből részlet:
"A Szelíd vadak folytatódik! Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?"


A Szelíd vadak című előtörténet (amit csak e-bookként lehet kapni és olvasni) egy magával ragadó szomorú történet egy önálló, független és rendkívül intelligens nőről, aki azt hiszi, mindennel el tud boldogulni egyedül is, ám végül kénytelen rájönni, hogy minden nő életében elkel egy férfi. A rövidke könyv főszereplője pedig nem más, mint Alice, a Találj rám egyik főszereplője. Az előtörténetben főszereplők még az elefántok is, - a regényben már csak mellékszereplők -  és rengeteget tudhatunk meg ezekről a bölcs és lojális állatokról. 


A Találj rám már megint egy olyan könyv, ami olvastatja magát, és például nyáron vízpartra tökéletes. Ez volt számomra az eddigi legmegfejthetetlenebb könyve, az utolsó oldalakig (amikor is egy hatalmas csattanó derül ki) azt hittem, hogy hibák vannak a könyvben, de nem csak ebben, hanem a Szelíd vadakban is. (időpontok, vezetéknevek... de nem részletezem, mert az spoiler lenne). A stílus és az, hogy megint több szemszögből ismerhettem meg a történetet megint nagyon tetszett, és a karakterek is nagyon érdekesek és sokrétűek voltak, de... 
Picoult-hoz képest kicsit itt lassan indult be a történet, már-már unalmas volt a könyv első fele, főleg a legeleje, lassan szerettem meg a karaktereket, de miután ezen túlestünk, már minden ment, mint a karikacsapás.
Spoiler mentesen nem is tudok többet írni (de ha valakinek van kedve, jól kibeszélhetjük, mert van mit), de az biztos, hogy a könyv többször is beindítja az anyai ösztönt azokban is, akik még nem anyák, és arról is biztosíthatom a jövőbeli olvasókat, hogy ez a könyv pár óra, vagy pár nap izgulást mindenképp fog okozni.



Kiknek ajánlom:

  • elefántrajongóknak
  • jóslással foglalkozóknak, a misztikum kedvelőinek
  • természetesen a Jodi Picoult rajongóknak
  • azoknak, akik szeretik azokat a könyveket, aminél végig töri az olvasó a fejét, mire fog kifutni a könyv, de a végén egy olyan csavar jön, ami kiszámíthatatlan volt
"– Nem gondolja, hogy egy kicsit mindnyájan médiumok vagyunk? Még sosem fordult elő, hogy egy rég nem látott barátjára gondolt, amikor az váratlanul felhívta? – Nem – feleli laposan Virgil. 

– No persze, ahhoz barátok is kellenek."


2015. június 14., vasárnap

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 1.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 1.

Mások is írtak ilyen listákat, amik nagyon megtetszettek nekem, és mivel én is imádok listákat gyártani, és idén nyárra komoly terveim vannak, ezért közzé teszem, miket szeretnék elolvasni.
Ez az első 5 könyv, a következő posztban a másik 5 könyvet fogom bemutatni, és ott is lesz nyereményjáték.
Bizony van köztük pár, amit kicsit szégyellek, hogy még nem olvastam, ezért azt a kérdés tenném fel nektek, hogy nektek melyik ez a könyv? Amit már évek óta el akartok olvasni, valójában nagyon híres, és közkedvelt is, esetleg már előfordult az is, hogy valahol lazán azt mondtátok, hogy persze, hogy olvastátok, ki ne olvasta volna...? Vagy talán már meg is utáltátok a könyvet, amiért még nem sikerült elolvasnotok? Szóval várom a hozzászólásokat, és a válaszadók között kisorsolom Agatha Christie A nagy négyes című könyvét. (amiket itt kisorsolok, mind a saját, egyszer olvasott példányaim)


Aldous Huxley: Szép új világ
Imádom a disztópiákat, meg mindenféle utópisztikus történetet, erre pont ezt hagytam ki eddig? Ne tudjátok meg, milyen régóta van a várólistámon... Ráadásul tudom, hogy tetszeni fog.



Mihail Bulgakov: Mester és Margarita
Na igen, ez meg egy másik kultkönyv, ami nekem eddig kimaradt. Nem volt kötelező olvasmány, magamtól meg nem vettem le a polcról. De idén végre ezzel is végezni akarok, és remélem, szeretni fogom.



Gayle Forman: Csak egy nap
Sok nehezebb, komolyabb olvasmány van a nyári listámon, így kell közé pár könnyedebb. Gayle Formant meg egyszerűen imádom. A Ha maradnék, a Hová tűntél és az Itt voltam is nagyon tetszett, szóval tengerpartra biztos, hogy viszek tőle egy könyvet.



Robert Merle: Védett férfiak
Az én top 3 listámon Merle rajta van, és mégis hatalmas hiányosságaim vannak vele kapcsolatban, ráadásul ez a könyv témája miatt is nagyon érdekel, imádom ezeket a fura, futurisztikus és utópisztikus helyzeteket, amiket teremteni tud. 



Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Nick Hornby a Vájtfülűek brancsa című könyvében hozta meg hozzá a kedvem, és mivel a filmről is nagyon jókat hallottam, de még azt sem láttam, ezért itt az ideje, hogy mindkettő bepótoljam. Főleg, hogy Lehane-től olvastam már mást, és azok nagyon tetszettek.


Várom a hozzászólásokat, ti mivel vagytok még adósok magatoknak? Mit illene már jó régóta elolvasnotok? A válaszokat csütörtök, június 18. éjfélig küldhetitek. Pénteken pedig eredményhirdetés. A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 

2015. június 12., péntek

2015-ös kedvencem - Háy János: Hozott lélek

Háy János : Hozott lélek

2015
384 oldal
kortárs magyar szépirodalom
novelláskötet



Amikor megláttam, hogy megjelenik ez a könyv, rögtön gyökeret vetett bennem a gondolat, miszerint nekem ez KELL. Tetszett a borító is, és a leírása. Aztán rájöttem, hogy a legutóbbi találkozásom Háy Jánossal elég rosszul sült el, ugyanis a Xanadu című könyvét iszonyat nehezen olvastam el, és egy pillanatra sem tudtam megszeretni. Írtam is róla egy kiábrándult kritikát.


Szerencsére a Hozott lélekkel nem voltak ilyen jellegű problémáim, sőt őszintén fogalmazva semmilyen problémám nem volt vele, mert első pillanatban beleszerettem, és magamban bólogatva, nevetgélve, vagy sírdogálva minden novella után megerősödött bennem ez az érzés.

Ebben a kötetben 48 novella fért el, mindegyik rövidke, átlagosan 4-5 oldalasak, tehát a buszon is ugyanolyan jól lehet olvasni (ha az ember nem fél a nyilvános könnyezéstől - én már lassan hozzászokom), mint fogmosás után este az ágyikóba kucorodva. Bár a novellák legnagyobb százalékának a párkapcsolatok és azoknak mindennemű nehézsége a témája, nem egysíkúak a történetek. Akad itt hátborzongató krimi (Háború után), történelmi (Titok), vadiúj mese (pl. A karbunkulus torony, A tengerszem, A fából faragott királyfi, A magányos hegy), és egy-két szórakoztatóan elfuserált sztori is (Alkalom szüli). Az én személyes kedvencem a Svábhegy volt.

"És ki az a más, kérdeztem. Mindegy, mondta, nem ismerem, és elment nyolc év az életemből, ő meg a legjobb barátnőmmel."

Akadnak olyan novellák a kötetben, amik szinte már elcsépelt témákat dolgoznak fel, lerágott csontok (a férfi el akarja hagyni párját egy új lányért, akit igazán szeret, de kiderült, hogy az előző teherbe esett tőle... és hasonlók), amik már-már unalmasak lennének egy sorozatban, filmben nézve, de Háy János stílusa, az a tökéletes precizitás, amivel belebújik karakterei bőrébe, és megszólaltatja őket, izgalmassá, életszerűvé teszi történetüket. Legtöbbször túl életszerűvé, túl szomorúvá. A valóság, ami ennek a könyvnek a lapjain újra és újra megjelenik, bizony legtöbbször elég kiábrándító, dühítő vagy csak elkeserítő, de megrendítő és tanulságos is.

Azt már elhatároztam, hogy amikor a párom betölti a negyvenet (akkor jön a kapuzárási pánik nagyjából, nem?), akkor odaadom neki ezt a könyvet, hogy legalább A tiszta lap című novellát olvassa el belőle. Abban reménykedem, hogy ezzel megnyugtatom, és nyugton marad a fenekén utána, és nem lapoz át egy olyan novellára, amiben éppen jól sült el a válás, és a huszonéves lánykával sokkal boldogabb életet folytatott a főszereplő. :)

Ezt a könyvet nem ajánlom:
  • depresszióban szenvedőknek
  • épp válófélben, szakításban lévő olvasóknak
  • azoknak, akik valami nagyon vidámat akarnak olvasni
Egyébként mindenki másnak nyugodt szívvel, és nagyon sok szeretettel ajánlom, gyönyörűen kegyetlen ez a könyv!


"Megint úgy éreztem, hogy ha egy időtől szétroncsolt nő képes engem leradírozni, akkor valami nem lehet velem rendben, hogy szörnyen nézhetek ki, csúnya vagyok,aki senkinek nem kell, még egy ötvenéves férfinak sem. És sírtam akkor, meg sírok még mindig minden este, hogy jöjjön vissza, vagy legalább menjen el az a baba, amit utolsó találkozásunkkor a szívem alatt hagyott."