Cecelia Ahern : Amikor megismertelek
2015
Fordító: Szieberth Ádám
Eredeti cím: Cecelia Ahern: The Year I Met You
352 oldal
kortárs ír szórakoztató irodalom
Cecelia Ahern magyarul megjelent legújabb könyve, az Amikor megismertelek nem nyújtja azt az élvezetet, mint az Ahol a szívárvány véget ér, viszont a sokkal jobban sikerült, mint a Holnap titkai című könyve. Rajongóknak mindenképp ajánlott, másoknak akkor, ha szeretik az életmód tanácsadó könyveket, amikben a főszereplő mélypontról indul, és igyekszik kijutni belőle.
Fülszöveg:
Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete.
Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte.
Jasmine-nak minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján.
Cecelia Ahern legújabb története elgondolkodtató, bájos és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt, és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.
Én a könyv elején nagyon szerettem, hogy E/2-ben szólal meg az elbeszélő, és a helyzete is nagyon érdekes volt, az őt körülvevő karakterek is. A Dawn-kóros húga, a mogorva apja, a titokzatos és bunkó szomszéd, mind mind vitték előre a sztorit. Aztán egy idő után kezdte elveszíteni az én szememben a szerepét ez a megszólítás, ez a Te, miattad, érted, veled, téged... Ez a történet Jasmine-ről szól, egy önző, előítéletes, hisztis és magának való nőről. Nos igen, nálam itt volt a probléma: egy pillanatig sem kedveltem Jasmine-t, így nagyon nehéz volt befogadni a tanácsait, az életről szóló okosságait, és a történtekből levont tanulságait. Pedig hasonló helyzetben vagyok: nekem sincs állásom, én is azt keresek, eszeveszetten, sokszor elkeseredve, de nem érzem úgy, hogy a könyv olvasása erőt adott volna, vagy új lelkesedést. Ez persze lehet teljesen egyéni probléma is. Kőszívű teremtés vagyok.
Imádtam még a kertészkedést, ezzel kapcsolatban még Jasmine-t is bírtam, ahogy eleinte bénázott a kertjével, majd egyre inkább megszerette, és úgy bánt vele, mint saját gyermekével... Hát igen, a kertészkedéshez nagyon lenne kedvem, nagy vágyam egy kert.
Matt és a doki párbeszédei nagyon jók voltak, érdekes, mennyivel jobb karaktereket írt a főszereplő köré Ahern. Ami a legfurcsább az egészben, hogy az én tapasztalataim alapján egy férfi-nő barátság nem így néz ki a valóságban, mint a könyvben Jasmine és Matt kapcsolata volt.
!!!SPOILER!!!
Csak szerintem flörtölte végig a könyvet a két főszereplő? Egy pillanatig nem éreztem úgy, hogy Matt vissza akarná szerezni a feleségét (talán azért, mert semmit nem mesélt róla, semennyire nem ismertük meg azt a csodálos nőt), és Jasmine újdonsült pasijáról pedig azon kívül, hogy mennyire szexis, és hogy micsoda kémia van köztük, szintén semmit nem tudtunk meg. Ezzel szemben Jasmine és Matt annyira mélyen megismerte egymást, és olyan tökéletes összhang alakult ki köztük, és még tetszettek is egymásnak, hogy én tudatalatt végig annak drukkoltam, hogy összejöjjenek, és hiteltelennek érzem a történet végét.
Volt rajtam kívül más is, aki picit hasonlóan érzett?
!!!SPOILER VÉGE!!!
Összefoglalva, nyárra tökéletes olvasmány az Amikor megismertelek, részben könnyed, de részben elég komoly problémákat is feszeget, és néhol egészen vicces is tud lenni.
"Mindannyiunk életében vannak kiemelkedő pillanatok: olyan időszakok, amelyek kisebb, vagy mélyreható változást idéztek elő bennünk. Én négy olyan időszakot tudok felidézni, amelyek megváltoztatták az életemet: azt az évet, amikor megszülettem, azt az évet, amikor megtudtam, hogy meg fogok halni, azt az évet, amikor meghalt az anyám, és most már megvan a negyedik is – az az év, amikor megismertelek."
